[Érzés....]
Sötét felhők, borús idő az égbolton fogad
lelkem az eső. de kifakadni nem akar.
gátolja a rengeteg fájdalom. a keserves kín
amit napról napra átélve kiönt-e szív.
sebeim nem forrnak. nyíltak és beláthatóak.
álmaimat elédtárva. láthatod az árnyam..
talán meglesz egyszer a kulcs amit keresek napról napra.
a kezembe kerülve rakom is be a zárba.
egy fordulat. és minden egy pillantás alatt.
leránt a föld mélyére és azonnal odaragaszt.

Vége. magamban mondom..
Lépések látványa árnyak mindenhol..
felettem sírás hallatszik.. vajon ez valóságos?..
egyszer csak elnémul a világ. eltünnek a fények.
vizzel kevert homokkal telítödik mindenem
eltűnik minden, és látom.. hogy ez már nem egy álom