Egy hideg nappalon, Egyedül itthon, Kinézel az ablakodon. Nézed a lehulló fehér hópelyheket, S eszedbe jut, Valaki régebben összetörte a szívedet. Pedig te őt mennyire szeretted, Mégis valahol belül érdezted, Ő csak játszott veled. Visszagondolsz rá, Mikor már a legközelebb volt hozzád Akkor kellett elvesztened. S pár hónap múlva, Megszakadt szívvel hazudod majd: Sohasem szeretted |
|