Hiába várlak,
Indulnék én, de úgysem találnálak.
Átlátok már mióta rajtad
Nyugodt vagyok, mert tudom érzésed ez enyém után kajtat
Zárva nálam már az ajtó
Ott, nézd! Kulcsa ott a padlón. Lent a lábadnál, de büszkeséged már nem engedi, hogy lehajoljál. |
|