Egymagam vagyok a semmi közepén.
Az Érzelmek tengerében sötétségben, veszteségben
Csak haladok előre, reményem és erőmet veszítve.
de csak nézek, s nem látom a fényeket, a véget.
de lassan lassan, elérek az expresszióim zuhatagához.
nyakamba zúdul minden fájdalom amit hozzám dobtak.
sokan itt életüket vesztik, de amig van kiért élnem, nem halhatok.
hallom még a zuhatagokat, de nem látom merre találok.
csak haladok, haladok tovább. talán egyszer majd kitalálok..